2. rész - Balcsii
Reggel finom illatokra ébredtem, ezért lementem megnézni, hogy honnan jön. Gondoltam, hogy Dalmi csinál valamit, mert már nem feküdt az ágyban mikor felkeltem. (Csak az én szobámban aludhatott, mert az anyuék szobájába csak nem küldhetem be, a fiú tesóm szobájába meg szerintem nem is aludt volna. De amúgy szívesen látom!:D)
Az említett személy a tűzhely előtt állt és palacsintát sütögetett, majd mikor meglátott egyből megszólalt:
- Szia Maja. Jó reggelt!
- Szia, viszont. A palacsintát miért készítetted? - kérdeztem.
- Hát, mivel ezzel szeretném megköszönni, hogy itt lehetek - mondta végig mosolyogva.
- Én örülök, hogy eljöttél, de azért köszönöm. - mondtam.
- Nincs mit. Figyelj - kezdte. - Arra gondoltam, hogy lemehetnénk a Balatonra.
- Hmm...nem is olyan rossz ötlet - mondtam majd beleharaptam a palacsintámba. - Csak egy baj van. Nincs bikinim. Mindet kinőttem...
- Legkevesebb, veszünk valahol.
- Oké, akkor együnk, készüljünk el, menjünk el bikinit venni, jöjjünk haza, pakoljunk össze és indulhatunk - mondtam el neki az ötletemet, amit akkor találtam ki.
- Jó. - majd így is tettünk. Én gyorsan befaltam öt palacsintát és felmentem készülődni. Felvettem a fekete, alul szaggatott rövidnadrágomat, egy sima, kék pólót (ami kicsit rövid) és a magas szárú Convers-emet. Sminket nem kentem magamra, mert nem volt kedvem, úgyhogy elindultunk a New Yorker-be. Útközben beszélgettünk Dalmival, hogy milyen bikinit ajánl.
Mikor megérkeztünk az Alba Plázához, egyből kiszálltam és elkezdtem futni a kiszemelt bolthoz. Mint egy 5 éves! Komolyan...
Végül egy Triangl-t választottam, mivel Dalma is ezt ajánlotta és nekem is tetszett, úgyhogy végül így döntöttem.
Hazamentünk és ugyan az a ruha alá (amibe voltam az Alba Plázába) alávettem a bikinimet, előszedtük a strandos dolgokat (matrac, úszógumi, törölköző stb.) és indulhattunk is! Útközben zenét hallgattunk és beszélgettünk ilyen lányos dolgokról (pattanások, smink, ilyesmik...).
Három óra múlva meg is érkeztünk Balatonfenyves-re. Dalmi leparkolt (egy olyan helyre ahol kevésbé éri a nap a kocsinkat) és lesétáltunk a Balatonhoz. Írtózatosan sokan voltak, ezért alig találtunk egy normális helyet. Végül egy nagy fa alá telepedtünk le.
- Először fürödni menjünk vagy valami kajáért? - kérdeztem Dalmit, akit úgy vettem észre nem figyel rám. - Dalmi?
- Ja, bocs, szerintem előbb a Balcsiba menjünk be, én még nem vagyok éhes.
Így hát belementünk a tóba, egészen a két méterig úsztunk be, aztán vissza, majd ezt megismételtük háromszor, miközben beszélgettünk.
- Volt már barátod? - tette fel a kérdést.
- Volt, és most is van. Bence a neve.
- Juuuj, na mesélj.
Elmondtam Dalminak, hogy Bencével két hónapja járunk, Székesfehérvár mellett (én Fehérváron lakom), egy kis faluban lakik, de nagyon sokat szokott feljárni ide, úgyhogy sokat találkozunk.
Majd egy kicsit ő is mesélt magáról. (Én már nem tudtam mivel, untuk az úszkálást.)
- Éhes lettem. - szólalt meg Dalmi.
- Én is. Menjünk kajálni.
Elmentünk egy étterem féleséghez és kikértük a kaját (Dalmi: lános, én: palacsinta), majd leültünk és vártuk, hogy kiszolgáljanak minket. Amíg meg nem érkezett a rendelt ételünk, addig ugyanúgy beszélgettünk. Úgy...mindenről. A YouTube-os dolgot nem nagyon szerettem volna elmondani Dalminak, pedig nagyon megbízom benne. Igazából nem is tudom, hogy miért nem mondtam/mondom el neki. Talán azért mert félek, hogy híre megy ennek, és még én nem vagyok annyira jó ebben. Hát mindegy,
A kajánk megérkezett, azt elfogyasztottuk és kimentünk napozni. Dalma és én is elővettük a telefont és azt nyomkodtuk. Azután belementünk még a Balatonba és elindultunk haza.
Otthol Dalmival unatkoztunk ezért belekezdtünk a PLL-be (Pretty Little Liars) és egészen a negyedik évadig jutottunk. Aztán megbeszéltük, hogy holnap soppingolni megyünk. Megint. Az Alba Plázába,
Az említett személy a tűzhely előtt állt és palacsintát sütögetett, majd mikor meglátott egyből megszólalt:
- Szia Maja. Jó reggelt!
- Szia, viszont. A palacsintát miért készítetted? - kérdeztem.
- Hát, mivel ezzel szeretném megköszönni, hogy itt lehetek - mondta végig mosolyogva.
- Én örülök, hogy eljöttél, de azért köszönöm. - mondtam.
- Nincs mit. Figyelj - kezdte. - Arra gondoltam, hogy lemehetnénk a Balatonra.
- Hmm...nem is olyan rossz ötlet - mondtam majd beleharaptam a palacsintámba. - Csak egy baj van. Nincs bikinim. Mindet kinőttem...
- Legkevesebb, veszünk valahol.
- Oké, akkor együnk, készüljünk el, menjünk el bikinit venni, jöjjünk haza, pakoljunk össze és indulhatunk - mondtam el neki az ötletemet, amit akkor találtam ki.
- Jó. - majd így is tettünk. Én gyorsan befaltam öt palacsintát és felmentem készülődni. Felvettem a fekete, alul szaggatott rövidnadrágomat, egy sima, kék pólót (ami kicsit rövid) és a magas szárú Convers-emet. Sminket nem kentem magamra, mert nem volt kedvem, úgyhogy elindultunk a New Yorker-be. Útközben beszélgettünk Dalmival, hogy milyen bikinit ajánl.
Mikor megérkeztünk az Alba Plázához, egyből kiszálltam és elkezdtem futni a kiszemelt bolthoz. Mint egy 5 éves! Komolyan...
Végül egy Triangl-t választottam, mivel Dalma is ezt ajánlotta és nekem is tetszett, úgyhogy végül így döntöttem.
Hazamentünk és ugyan az a ruha alá (amibe voltam az Alba Plázába) alávettem a bikinimet, előszedtük a strandos dolgokat (matrac, úszógumi, törölköző stb.) és indulhattunk is! Útközben zenét hallgattunk és beszélgettünk ilyen lányos dolgokról (pattanások, smink, ilyesmik...).
Három óra múlva meg is érkeztünk Balatonfenyves-re. Dalmi leparkolt (egy olyan helyre ahol kevésbé éri a nap a kocsinkat) és lesétáltunk a Balatonhoz. Írtózatosan sokan voltak, ezért alig találtunk egy normális helyet. Végül egy nagy fa alá telepedtünk le.
- Először fürödni menjünk vagy valami kajáért? - kérdeztem Dalmit, akit úgy vettem észre nem figyel rám. - Dalmi?
- Ja, bocs, szerintem előbb a Balcsiba menjünk be, én még nem vagyok éhes.
Így hát belementünk a tóba, egészen a két méterig úsztunk be, aztán vissza, majd ezt megismételtük háromszor, miközben beszélgettünk.
- Volt már barátod? - tette fel a kérdést.
- Volt, és most is van. Bence a neve.
- Juuuj, na mesélj.
Elmondtam Dalminak, hogy Bencével két hónapja járunk, Székesfehérvár mellett (én Fehérváron lakom), egy kis faluban lakik, de nagyon sokat szokott feljárni ide, úgyhogy sokat találkozunk.
Majd egy kicsit ő is mesélt magáról. (Én már nem tudtam mivel, untuk az úszkálást.)- Éhes lettem. - szólalt meg Dalmi.
- Én is. Menjünk kajálni.
Elmentünk egy étterem féleséghez és kikértük a kaját (Dalmi: lános, én: palacsinta), majd leültünk és vártuk, hogy kiszolgáljanak minket. Amíg meg nem érkezett a rendelt ételünk, addig ugyanúgy beszélgettünk. Úgy...mindenről. A YouTube-os dolgot nem nagyon szerettem volna elmondani Dalminak, pedig nagyon megbízom benne. Igazából nem is tudom, hogy miért nem mondtam/mondom el neki. Talán azért mert félek, hogy híre megy ennek, és még én nem vagyok annyira jó ebben. Hát mindegy,
A kajánk megérkezett, azt elfogyasztottuk és kimentünk napozni. Dalma és én is elővettük a telefont és azt nyomkodtuk. Azután belementünk még a Balatonba és elindultunk haza.
Otthol Dalmival unatkoztunk ezért belekezdtünk a PLL-be (Pretty Little Liars) és egészen a negyedik évadig jutottunk. Aztán megbeszéltük, hogy holnap soppingolni megyünk. Megint. Az Alba Plázába,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése